A világ állása meg ilyesmi

…a hangulatom mostanság. Sokat kiszívott belőlem a tél, a rövid, hideg napok és a hosszú éjszakák. Néha ijesztően törékenynek érzem a világot, és mindent, amiben biztos lehetnék. Ugyanakkor minden nap rácsodálkozom, milyen végtelenül gazdag az életem, mennyi szükség kerül el, milyen megelégedett lehetek – vagyok is – azzal, amit elértem.  Csak gépelem a sorokat egymás után és azzal a lendülettel törlöm is, amit írtam, mert meg sem közelíti, amit kifejeznék…

Sűrűsödik bennem a csend. Egyre inkább kívülről nézem a világot, mások küzdelmeit, bajait, az enyémeket is egy csomóba fogva velük.  Ami nem azt jelenti, hogy ne érezném, ha fáj – csak valahogy tompítva, szűrve, távolodva.  Keveset beszélek,  itt is ritkán jelentkezem, talán mert onnan messziről nézve céltalan ez is – homokba ha írok, azt is éppúgy elviszi a víz és a felejtés, mint ezeket a sorokat.

Nemsoká 33 éves leszek, a krisztusi kor, ugye. Az életem fele nagyjából eltelt és jól telt, mindent összevetve. Sokat tanultam… A legfontosabb leckén ugyan még nem vagyok túl, azt még most veri abba a konok fejembe a sors, de ha tart még egy darabig ez a belső csend, akkor remélem, átmegyek majd a vizsgán :). Derűt kellene találnom, megingathatatlan békét belül, hát, ebbe már nálam nagyobbak is belebuktak... Valahol azért vicces, hogy ha valaki megkérdezné, hogy mi a legőszintébb saját magamra vonatkozó vágyam a világon, azt hiszem habozás nélkül ezt kérném. Mit nekem plazmatévé, ugyi :).  De azt azért nem hiszem, hogy könnyen adnák az ilyesmit. Majd húsz – harminc év múlva referálok, mi jött össze belőle…
 

... kapok kedvet újra írni. Az elmúlt napokban heveny külvilágiszonyom támadt, még a leveleimet is csak ímmel - ámmal, tudjukle módon nézegettem. "Szerencsére" nem is kaptam semmi fontosat :). Talán az is közrejátszott ebben, hogy pár napra elment a hangom, csak valamiféle sípolós hörgéseket tudtam magamból kicsiholni. A tanítványok rendkívül jól szórakoztak a produkciómon, fene a bélüket :). No de egy befogott szájjal töltött hétvége megtette a hatását, és tegnap újult erővel tudtam hangot emelni. Érdekes, ha valaha elterveztem volna, mivel szeretném tölteni az életem, azt biztosan nem választom, hogy fél napot kiabálok másokkal :). (Persze nem is szoktam :)).

A külső csend melett belül is csendben voltam, olvasgattam, aludtam nagyokat. Hát, ilyen is kell... Van két születőfélben lévő tervem, azokkal is haladtam a héten, szöszmötölős munka mindkettő. Az egyik egy fotóalbum összeállítása az elmúlt évekről, mert igazából egyáltalán nincsenek "kézzelfogható" fényképeink. Még karácsonyra kaptunk tesvéremtől egy albumot, szegények bejárták érte a fél várost. Fura ez: csak én szeretnék olyan albumot, amibe ragasztani lehet a képeket és nem bedugdosni? Tudniillik ez az apró kitétel majdnem dugába döntötte az egész tervet. De mit tegyek, ha egyszer nem egyforma méretűek a képeink? A legtöbb ugyan 9x13-as, de ott vannak az oviban készült képek, azok pl. nagyobbak.  És szeretnék dátumot is írni hozzájuk, meg egyáltalán, olyan régivágású módon elrendezgetni az egészet. Szóval végül egy esküvői albumot kaptunk, csak olyan volt hagyományos és csak egy helyen. Na puff :). De szerencsére ízléses és nem túlzásba vitten esküvős. Szóval csak lesz belőle valami...

A másik terv is ilyesmi: megkísértett egy szép mágnessel záródó napló az új papírboltban és nem tudtam ellenállni :). Igazából nem naplót szeretnék írni - ahhoz ez a blogforma sokkal jobban fekszik nekem - hanem egy helyre összeszedni azokat a verseket, haikukat, ilyesmiket, amiket az elmúlt tizenegykét év alatt irkáltam és elég jók ahhoz, hogy ne kerüljenek a felejtős részlegbe. Na ilyen nincs sok :)). Kellemes kikapcsolódásnak ígérkezik ez is...