Mostanában esténként az esti mese előtt Micimackót nézünk. Ha Kíra rákattan egy-egy filmre, azt egymás után sokszor - sokszor - sokszor szeretné, és most épp ezeket szereti :). A "Húsvétos" és a "Karácsonyos" után éppen a Malacka, a Hős a sláger. Hát nézzük. És persze hallgatjuk...
Fülembe mászott ennek a nagyfogú hölgynek a hangja, azon kapom magam napközben is, hogy ezt dudorászom :).
Botomat elhagytam az erdőn,
nem félnek tőlem a madarak.
Árnyéktalan és remegő
a szitakötő pillanat.
Hangjára figyel a patak,
medrét egyre mélyebbre ássa.
Emlékeidből eltűnök,
mint halak villogása.
Ragyog a hegyek homloka,
fák közt csobog a tisztaság.
Alázatában egyre szebb,
egyre átlátszóbb a világ.
(Lator László)
Már megint régen jelentkeztem, mentségemre legyen mondva, hogy beindult a félév előtti őrület :). Sok a munka, kevés az idő - és visszarázódni sem ment könnyen az első héten. Harmadikán nulladikkal nyitottam, huh de keserves volt felkelni fél hatkor... Azóta meg főleg feleltetek, javítok, zárok. Nyolc és fél év után még mindig rossz érzés buktatni, még ha olyannyira meg is érdemli a büdös kölke :).
Bár idén egész rendes vagyok, ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor az osztályok tanulóinak kb. fele elhasalt. Most csak vagy a harmada... Amiből azt a következtetést is leszűrhetném, hogy okosodnak, hehe. (Sőt, hehehe :) ). No mindegy, lesz ez még így se. Végül is a héten még nem vitte el egyik gyerekemet sem a rendőrség, ez is pozitívum :)). Ugyebár aki nem tud kis dolgoknak örülni, az nem érdemel nagyokat...
