Merengős hangulatban vagyok. Ma is, tegnap is, igazából jó pár napja már. Nézek ki a fejemből, bele a világba és ritkán tetszik, amit látok. Úgyhogy inkább igyekszem nem ítélkezni... Ért mostanában pár jó dolog (például a találkozás a barátnőimmel vasárnap, az igen jót tett a közérzetemnek), kaptam egy teljesen váratlan elismerést a munkámat illetően, sikerült elvégeznem pár sürgetős feladatomat, stb. Ugyanakkor volt pár rossz élmény is: a kudarcérzések a munkahelyen - valahogy mindig ezekből van több, mint a sikerből - állandó ólmos fáradtság, kellemetlen álmok... Sokat olvasok, most épp viktoriánus hangulatú írásokat. Van abban a korban valami, ami megragadja a fantáziámat, szívesen kipróbálnám, milyen lehetett akkortájt élni (no persze csakis valami elkényeztetett nemeslányka bőrébe bújva.) Az a szigorú etikett, az élet szevezettsége egyfelől riaszt, másfelől olyasmi, amit kicsit hiányolok ebben a szétcsúszott mindentszabad világban. Tv - t már jó ideje ezért nem nagyon nézek, elképesztő mennyiségű érdektelen mocskot nyomnának le a torkomon, ha hagynám. De amíg a tv - t ki lehet kapcsolni, a külvilágot sajnos nem... és a hétköznapjaim  bizony nem finom angol urak és hölgyek társaságában telnek :). No jó, nem panaszkodom. Végül is december elején esélyes, hogy életemben először eljutok Bécsbe :). Ha összejövünk elegen, és az iskola autója is útra kész lesz addigra. Jól is esne most egy hosszabb utazás, bambulni ki az ablakon  pár órát, miközben távolodnak az ismert helyek... és látni valami egészen mást, mint a megszokott dolgok. Meglátjuk, no. Ha meg nem jönne össze, még mindig vigasztalhat, hogy vágyni valamire általában sokkal jobb, mint megkapni a vágy tárgyát...

Na ez jó kacskaringósan semmilyenre sikerült. De legalább híven tükrözi a mostani kedélyállapotom. Hogy meg valami szép is legyen benne, íme egy igen hangulatos fotó,  csakúgy. Ilyeneket látok reggelente munkába menet...