Jó hat - nyolc éve történt, hogy egyik kedvenc kollégámtól kölcsönkaptam egy kazettát azzal az ajánlással, hogy "Csak hallgasd meg, biztos tetszeni fog!" És lőn. Tetszett. De még mennyire. Akkortájt még mindennapos utam volt bringával a szüleim lakásától Lillafüredig vezető táv (oda - vissza kb. másfél óra), és eközben állandó társam lett walkmanen ez a zene. Egy fiatal, akkor még jórészt ismeretlen srác gitározott és énekelt rajta Pilinszky - verseket saját megzenésített változataiban. A fiú - nevezzük néven: Szabó Balázs - a kollégám fiának volt a barátja, ilyen minőségében adta oda neki a kazettát, az pedig (pontosabban persze egy másolata) végül nálam kötött ki. Szerencsés találkozás volt ez, és igazi kultúrmisszió is, mert bár addig is szerettem Pilinszkyt, a nekem legkedvesebb versei ekkor, ezekkel a dallamokkal rögzültek igazán belém. Még ma is megesik, hogy olvasva őket, magamban inkább énekelem a szöveget... Azóta eltelt pár év, és eltűnt a kazettám, egyelőre ki sem adták valami korszerűbb formátumban, bár remélem, hogy érik már valahol erre az elhatározás. A YouTube - on ráakadtam ugyan pár számra belőle, de nagyon kevésre és sajnos a hozzám legközelebb állók éppen nincsenek fent. No mindegy egy kis ízelítő csak jut azért:
Pilinszky János: Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
