Mert hát a sok fotó mellé illene már pár mondat is. Csendesen vagyogatok mostanában. A legtöbb időmet a babázás teszi ki, még akkor is, ha az enyém lett a világ legjobb kisbabája. (Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg :) Most sokkal könnyebb a dolgom, mint öt éve: csendesebb, békésebb, türelmesebb kis manóm van, mit Kíra volt). Nem is nagyon járok emberek közé, ha nem muszáj. Sajnos volt kb. két hét, amikor muszáj volt: kórházba kerültem vesegörcs utáni szeptikus állapotban, ami majd két hétig nem nagyon akart elmúlni, hiába pumpáltak belém minden elképzelhető antibiotikumot. Utólag aztán elmesélték, hogy igencsak súlyos volt az ügy. Nem is nagyon szeretek rágondolni... Pénteken talán egy újabb lépést teszek a teljes gyógyulás felé: kőzúzásra megyek. Szorítsatok!
No de hogy valami jó is legyen ebben a bejegyzésben, egy kis szépzene: