És milyen szép! Tegnap véglegesen úgy döntöttem, tavasz van, és leakasztottam az előtetőről a madáretetőt. Helyébe került a lógós cserépedényem, teleültetve muskátlival. Ez a virágfajta jelenleg próbaidős nálam: nem szeretem különösebben. Főként az illata miatt, azt hiszem, mert külsőre amúgy szép kis növényke lenne.
Szóval még sosem volt muskátlim, eléggé kíváncsi is vagyok, mi fog ebből kisülni. Egy nagy cserépbe is ültettem belőle (a maradékot), amiben tavaly a hajnalka volt. Kikerültek a balkonládák is, petúniát ültettem beléjük. Tavaly az virágzott legszebben a teraszon. A pergola immár kész, a helyén áll, és végül futórózsával kísérletezem mellette. A lilaakác máshová kerül majd :).
Tudom, unalmas, de elképesztő élmény saját kertben követni a növények éledését az első moccanástól kezdve a virágba borulásig. Minden nap ellenőrzöm, hogy halad az orgona, a magnólia - a tavalyi három virághoz képes óriásit fejlődött: 12 bimbó készülődik rajta, pár nap és ki is nyílik - de még a füvet is élmény nézni, ahogy napról napra elveszti a téli sárgaságát és kihajt. Minden délután végigjárom a gyümölcsfákat, meglátogatom - és öntözöm - a rózsákat, örömködöm egyet a loncnál, hogy milyen szépen zöldül. Még az aranyesőnek is örülök, bár az a másik nemannyiraszeretem virág a kertben, de a kerítés mentén éppen elmegy :). Szóval úgy tűnik immár végleges: a kert és én szerelembe estünk :)).
