Mármint a virág :). Estefelé estünk ma is haza (utolsó érettségis napom volt, el is fáradtam rendesen), de még egy kevés kerti játék belefért vacsora előtt. Kíra virágot szedett nekem: egy apró szulák nevű igénytelen kis növényről tépett le egy tölcsérkét és adta a kezembe (amivel egyúttal bevallottam, hogy a kert messze nem gyommentes, khm, izé...). Az illatától - már nem is emlékeztem, hogy van neki, és milyen finom! - hirtelen visszaléptem az időben vagy 28 évet, talán akkor szedtem és szagolgattam utoljára ilyen virágot.
Le is ültem egy kicsit vele, mert nem mindennapi emlékeket hozott elő... Akkortájt még logikus volt, hogy ilyen tölcsérvirágot hordanak az erdei manók, ha nem akarják, hogy megsüsse a fejüket a nap, de a tücskök - bogarak is ilyenből itták a harmatot :). Akkoriban még egyszerűbb és gazdagabb volt a világ és benne én is. Most meg... milyen könnyen elmegyek már az ilyen kis csodái mellett. Nem kéne, hogy így legyen :(. Azt hiszem rá kell nevelnem magam, hogy gyakrabban lássam a pillanatot valahogy úgy mint gyerekként. Ha szulákkal talákozom, remélem emlékeztetni fog rá...
(Kép innen: ismeret.virtus.hu/)
