A világ állása meg ilyesmi

Láttam ma egy képet a neten, ezt:

Régen keringett egy hasonló témájú továbbküldős levél is, ha jól emlékszem, de azt már nem sikerült előásni a postaládámból. Az élet jó dolgai... Nem a nagyok, hanem az apróságok. Amitől megáll az ember egy pillanatra, és úgy érzi, itt és most rendben van. Ami megsimogatja a szívét. Néha jó is ezeket így, összegyűjtve látni, borúsabb percekben emlékeztethet arra, hogy mennyi ajándék van az életünkben, ha észrevesszük...

Rögtön azon kezdtem filózni, mi kerülne az én listámra. Ezek közül is pár, meg még annyi más. Mindenesetre itt és most elkezdem gyűjteni. Szóval... vigyázat, giccsveszély :)!

1. Az eső hangjára elaludni - na ezzel egyetértek én is.
2. Kíra lányomtól puszit, simogatást kapni, megszuszogni a nyakát, megfogni a kezét  - finommm :).
3. Egy jóízűt beszélgetni egy pohár bor mellett néhány baráttal, vagy csak csak eggyel,aki a legközelebb áll a szívedhez - de régen esett meg velem ilyesmi...
4. Melegített törölköző a fürdés után - ezt én is de szeretem!
5. Ágyban olvasni valami pihentetőt lefekvés előtt.
6. Egyáltalán, bárhol és bármikor: olvasni, jobbnál jobb könyveket.
7. A kandalló tüze mellett ülni.
8. Egészmogyorós lilatehenes csoki - a Jóisten személyesen intézhette a mogyoró és a tejcsoki házasságát, az eredmény alapján.
9. Egy forró ital, vagy leves a hidegtől elgémberedve.
10. Tücsköket hallgatni és csillagokat nézni egy nyári éjszakán.
11. Villámot - mennydörgést bentről nézni - hallgatni.
12. A friss pékáru illatát érezni és még meleg, ropogós kenyeret enni.
13. Szépet álmodni, olyat, aminek a hangulata ébredés után is elkísér.
14. A csodatölcsér illata - személyes kedvencem.
15. Biciklizni egy szép, meleg tavaszi napon.
16. Amikor megérint egy vers - a haikukkal vagyok leginkább úgy, hogy olvasva kibomlanak bennem, magukkal hozva hangulatokat, ízeket, illatokat...
17. Puha párna és meleg takaró egy fárasztó nap után.
18. Fürdés után tiszta pizsamába bújni.
19. Eltenni az első gesztenyét.
20. A tavaszi fák friss zöldje.
21. Az első csók valakitől, akit szeretsz.
22. Izzasztó fizikai munkát jól végezni, és azután leülni végre.
23. Énekelni torokból, jókedvűen, (és részemről) hamisan.
24. Jó zenéket hallgatni, átéléssel.
25. Túlesni egy vizsgán és azzal a tudattal kijönni a teremből, hogy megdolgoztál a jó jegyért.
26. Meleg esőben sétálva elázni.
27. Vízparton ülni.
28. Egy váratlan bókot kapni.
29. Együtt főzni valakivel, beszélgetve, iszogatva.
30. Illetve egyszerűen: valami nagyon jól sikerültet főzni.
31. Felkapaszkodni egy hegyre és körülnézni odafentről.
32. Felhőket bámulni, ráérősen.

... stb., stb. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de attól tartok folyt. köv.... :)

Nem úsztok meg még pár mondatot a fent említettől (illetve nyilván megúsztok, ha nem olvassátok el :P). Amikor kézbe vettem a könyvet, igazából arra voltam kíváncsi, mit tud mondani nekem, itt és most, ennyi évvel az ő világa - kora után. Ledöbbentett, hogy ennyire aktuális lehet :). Az élet legfontosabb kérdései úgy tűnik tényleg nem változnak. Már ha valakinek az a legfontosabb, hogy éljen ahhoz, hogy harmóniát találjon a világgal :). Néha mintha egy zen buddhista szerzetes írná, néhol az a csaszár, akinek az egyszerűség, az igazság, a köz java az eszménye. (Hol vannak ma már az ilyen hatalmasságok! :) ) Szóval... csemegézzetek :)!

"Mindig gondolj rá, hogy a világ szinte egyetlen élőlény, egyetlen anyag, egyetlen lélek; hogy minden összefügg ennek egyetlen érzéklésével; hogy ez mindent egyetlen belső lendületből csinál; hogy mindennek, ami csak történik, együttesen az oka; hogy mennyire összekapcsolódott és összefonódott minden!"

"Tekintsd magad méltónak minden olyan beszédre és tettre, ami a természet szerint van. Ne hasson rád, ha mások korholnak vagy megszólnak emiatt, hanem, ha valami szépet tehetsz vagy mondhatsz, ne tartsd magad méltatlannak hozzá. Az embereknek ugyanis megvan a saját irányító felfogásuk, és saját hajlamukat követik. Mindezt azonban te ne vedd figyelembe: menj egyenesen előre, kövesd a magad és a mindenség természetét. Mindkettőnek útja egyébként egy és ugyanaz."

"A külső dolgok a lelket a legkevésbé sem érintik: nem férkőzhetnek hozzá, tehát át sem hangolhatják, izgalomba sem hozhatják. Áthangolni, izgalomba hozni csak a lélek tudja önmagát. A külső dolgokat pedig olyanokká formálja a maga számára, amilyen ítéletek alkotására méltatja önmagát."

"Gyakran elmélkedj róla, hogy a meglevő és keletkező dolgok milyen gyorsan sodródnak és tűnnek el. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változás­ban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong, vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna."

"Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben."

"Ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, előbb-utóbb teljesen megszerzed magadnak."

"Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál lenni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré."

(Marcus Aurelius - Elmélkedések)

... csendeskén. Kívül - belül. Élvezem a szünetet, sokat dolgozom, de azért jut pihenésre is idő. Néha egy - egy film is becsúszik esténként, de semmi világmegváltó. Inkább olvasok. Most éppen Marcus Aureliust. Nem egyszerű olvasmány, de érdekes. Valahol mindig lenyűgöz, hogy azok a gondolkodók, akik elég jól elkapják a világ lényegét, kortól függetlenül nagyjából ugyanazokat a dolgokat írják, mindegy, hogy Oshonak, Müller Péternek, Hamvas Bélának vagy éppen Weöres Sándornak hívják a szerzőt. Az Elmélkedések, ez a majd 2000 éves könyv (na jó, kb. 1800) persze a saját korának szemüvegén át látja és  fogalmazza meg a világot, de jól beleillik ebbe a vonulatba...

"Ne gondold, hogy hasznodra van az, ami egyszer valamikor talán arra késztet, hogy meg­szegd a szavadat, hogy szemérmetlen légy, hogy valakit gyűlölj, gyanúsíts, megátkozz, hogy valaki előtt alakoskodj, hogy olyat kívánj, amihez fal és takaró kell. Mert aki első helyre teszi az értelmet, a benne lakó géniuszt és az ebből fakadó erény szent szolgálatát, az nem csinál semmiből tragédiát, nem sóhajtozik, nem keresi sem a magányt, sem az embersűrűt. Élni fog - s ez a legfontosabb! - anélkül, hogy az élethez ragaszkodnék, vagy eltaszítaná magától. A legcsekélyebb aggodalmat sem okozza neki, hogy lelke hosszabb vagy rövidebb időre van-e összekötve porhüvelyével. S ha már most mennie kell, olyan könnyű lélekkel távozik, mintha valami más dolga akadna, amit tisztesen, sőt méltósággal lehet elintézni."