A világ állása meg ilyesmi

Amióta Kíra megvan azóta igyekszem kicsit nagyobb feneket keríteni ennek az időszaknak, több - kevesebb sikerrel. Tavaly is, idén is vettem csoki adventi naptárat neki, idén már egy textilváltozatot is beszereztem, olyan kis zsebeset, amibe apró ajándékok tehetők. Direkt nem csokival pakoltam tele - gondoltam Mikulásidőben abból amúgy is több, mint eleget kap - hanem kis állatfigurákkal, matricákkal, ilyesmivel.  (A Mikulás ráadásul ötször is jár idén: óvoda, nagymamák, iskolai ünnepség, itthoni csomag - rettenetes mennyiségű édesség. A csemete meg van róla győződve, hogy ENNYIRE jó kislány volt :).) Szóval megpróbáltam idén is behozni valahogy az örömteli várakozás hangulatát, bontogassunk naponta, ugye. De hát hogy magyarázzam meg egy négyévesnek, hogy egy nap csak egy zsebecske nyitható? Így aztán gyakorlatilag három nap alatt kivégeztük az egészet. Mondjuk legalább élvezte. De mint advent lényegének megértését segítő személy alaposan leszerepeltem... idén is :).

Mikulásról jut eszembe, azért a csomagba betettem ezt - azt, finomságokat. Többek közt Kíra kedvenc babarágóját is, ami ugye arról nevezetes, hogy elolvad rágás közben, így nem esünk bele a rágnivaló rágó lenyelésének csapdájába. Mindig fura volt nekem egy kicsit a csomagolása, úgyhogy gyanúmnak engedve rákerestem a neten. És tényleg! Nem (csak) én vagyok perverz, másnak is feltűnt a dolog :)...

Egy nap már le is telt a Nagy Szabadságból :). Elég sokat végeztem, de még bőven lenne mit. Kész a konyha, étkező, fürdő, WC, holnapra maradtak a szobák illetve a szekrénypakolás. Pár hete gazdagodtunk egy jó nagy szekrénnyel, ami egyelőre még nagyrészt üres, mert eddig nem volt időm átválogatni a belepakolandókat. Át kell néznem a gyerekruhákat, mi jó még és mi mehet zsákban a padlásra. Ugyanez a feladat a saját holmimmal is... A megmaradókat pedig el lehet osztogatni az új polcokon. Szóval holnap sem fogok unatkozni. Fura volt ez a nap, szokatlan otthon lenni úgy, hogy senki sincs körülöttem. Magányos érzéseket hozott, de voltak mennyei pillanatai is: például komótosan, olvasgatva reggeliztem - hihetetlen luxus :)). Ennek örömére hadd szóljon egy régi, idevágó hangulatú kedves számom: Emilia  - Big big world. 

Nekem ilyenem is van, bibííí! Eddig minden évben, mint valami sztahanovistát, úgy kellett decemberben elzavarni, hogy vegyem már ki. Ugyanis ha nem használom ki a lehetőséget, elvész. Hát, idén nem kellett küldeni :). Már rég nem hiszem, hogy pótolhatatlan lennék - hehe - és nélkülem megállna az élet bárhol is. Szóval: holnap és holnapután szabin vagyok... Munkás egy szabadság lesz mondjuk, mert nagy - nagy takarítást tervezek. Hiába végzem rendszeresen, azért csak vannak pontok a lakásban, ahová nem mászok fel - nyúlok be minden héten. (Szégyen, nem szégyen, olyan helyek is vannak, ahová a költözés óta nem nyúlkáltam :)). No de majd most... Gondolkodtam valami ideillő munkásdal beillesztésén, de csak egy olyan jutott eszembe, ami több ismerősöm szerint inkább öngyilkos hangulatú, mint lelkesítő. Na mindegy. Majd lelkesít az, hogy ennyire rossz dolgom azért nincs. Belehalni legalább biztos nem fogok :). 

Cowboy Junkies - Mining for gold

We are miners, hard rock miners
To the shaft house we must go
Pour your bottles on our shoulders
We are marching to the slow

On the line boys, on the line boys
Drill your holes and stand in line
'til the shift boss comes to tell you
You must drill her out on top

Can't you feel the rock dust in your lungs?
It'll cut down a miner when he is still young
Two years and the silicosis takes hold
And I feel like I'm dying from mining for gold

Yes, I feel like I'm dying from mining for gold