Amióta Kíra megvan azóta igyekszem kicsit nagyobb feneket keríteni ennek az időszaknak, több - kevesebb sikerrel. Tavaly is, idén is vettem csoki adventi naptárat neki, idén már egy textilváltozatot is beszereztem, olyan kis zsebeset, amibe apró ajándékok tehetők. Direkt nem csokival pakoltam tele - gondoltam Mikulásidőben abból amúgy is több, mint eleget kap - hanem kis állatfigurákkal, matricákkal, ilyesmivel. (A Mikulás ráadásul ötször is jár idén: óvoda, nagymamák, iskolai ünnepség, itthoni csomag - rettenetes mennyiségű édesség. A csemete meg van róla győződve, hogy ENNYIRE jó kislány volt :).) Szóval megpróbáltam idén is behozni valahogy az örömteli várakozás hangulatát, bontogassunk naponta, ugye. De hát hogy magyarázzam meg egy négyévesnek, hogy egy nap csak egy zsebecske nyitható? Így aztán gyakorlatilag három nap alatt kivégeztük az egészet. Mondjuk legalább élvezte. De mint advent lényegének megértését segítő személy alaposan leszerepeltem... idén is :).
Mikulásról jut eszembe, azért a csomagba betettem ezt - azt, finomságokat. Többek közt Kíra kedvenc babarágóját is, ami ugye arról nevezetes, hogy elolvad rágás közben, így nem esünk bele a rágnivaló rágó lenyelésének csapdájába. Mindig fura volt nekem egy kicsit a csomagolása, úgyhogy gyanúmnak engedve rákerestem a neten. És tényleg! Nem (csak) én vagyok perverz, másnak is feltűnt a dolog :)...
