... végül a bécsi út. Hosszas szervezés, újragondolás, áttervezés után végül is úgy álltam ma hajnalban a kapuban hazafuvarozva, mint ahogy tegnap éjjel elindultam a buszhoz, azaz bécstelenül :). Valahol éreztem én... először gond volt a jelentkezőkkel - lebetegedés -, az autóval, végül a második autónál a GPS-szel... hát, ez nem volt nekem megírva. Pedig szerettem volna. Azt mondják, a császárváros szépséges ilyenkor, karácsonyi fényes, tiszta, lenyűgöző, mesebeli. Na, majd egyszer. Talán. Lett helyette viszont kamrapucolás, hűtőleeresztés, mosás, rendrakás. Ki ne találna jónak egy ilyen cserét? :)).
Vigasztalóul valami szép:
Ladányi Mihály: Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető szája volt.
Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő,
legyen szívednek nehéz, mint a kő.
Ében szeme erdőtüzébe less,
elszenesedj és elkopj és eless.
Kis melle holdját nézd, hogy száll tova,
és halj meg érte minden éjszaka.
Lám, gyönyörű állat a szerelem,
hószín kanca, legel égő gyepen.
