Az elmúlt napokban többször felvillant bennem pár apró megírnivaló (szerintem már a felére sem emlékszem); külön - külön kevesek lennének egy poszthoz, ömlesztem hát. Először is: ez a gyönyörű, csípős, napos ősz, erről érdemes megemlékezni :). Egyre szebbek a fák... Minden szerdán reggel nyolckor a Computer Schoolban kezdek, és az óráim végeztével éppenhogy - szorítva - elérem azt a 21-est (9:24-re van a suli előtt, én meg 20 - kor teszem le a filcet), ami aztán elvisz az Eötvösig (ott is 6 percem van a megállótól az órakezdésig). Közben viszont van bő 20 percem a buszon bambulni, és lesni a környezetet. A busz a Vasgyár után hosszan kanyarog a világ végén - Tatárdomb, stb. - látszik a Bükk egy-egy foltja, nyugalmas, szép szakasz, nagyon szeretem... A hét egyik fénypontja ez a kis kirándulás, jó nézni, ahogy hétről - hétre változik a táj képe, és lassan színesedik a hegy. Felold és megnyugtat :).
Osztán... múltkor a zenéim között lapozatva ráakadtam erre:
Charades, pop skill
Water hyacinth, named by a poet
Imitation of life
Like a koi in a frozen pond
Like a goldfish in a bowl
I don't want to hear you cry
That's sugarcane that tasted good
That's cinnamon, that's Hollywood
Come on, come on, no-one can see you try
You want the greatest thing
The greatest thing since bread came sliced
You've got it all, you've got it sized
Like a Friday fashion show teenager
Freezing in the corner
Trying to look like you don't try
That's sugarcane that tasted good
That's cinnamon, that's Hollywood
Come on, come on, no-one can see you try
No-one can see you cry
That's sugarcane that tasted good
That's freezing rain, that's what you could
Come on, come on, no-one can see you cry
This sugarcane
This lemonade
This hurricane, I'm not afraid
Come on, come on, no-one can see me cry
This lightning storm
This tidal wave
This avalanche, I'm not afraid
Come on, come on, no-one can see me cry
That's sugarcane that tasted good
That's who you are, that's what you could
Come on, come on, no-one can see you cry
That's sugarcane that tasted good
That's who you are, that's what you could
Come on, come on, no-one can see you cry
Több dolog miatt is emlékezetes, először is mert a kopasz énekes fickónak feledhetetlen a mozgása (tudom, tudom, visszafelé van a felvétel lejátszva :)). Másrészt, mert rajta volt annak idején az egyik biciklizős cédémen. Valamikor a pályám elején volt egy olyan év, amikor minden nap tekertem a belvárostól Lillafüredig, közben pedig hallgattam a kedvenc zenéimet. Ez a szám általában a legrohadtabb szakasznál jött, amikor a Molnár - Csárda után a fogamat szorítottam az emelkedőn. Kísértetiesen passzolt hozzá a Come on, come on! - rész :)). Visszafelé aztán már egészen más volt a történet: száguldani a tótól lefelé, élvezni a szelet, a tájat... Erre mondják az okosok: annyira jó volt, hogy tán igaz sem lehetett :).
