...az elmúlt hetek eseményeiről. Mert hát megint hanyagoltam a blogot, nem kicsit. Tán a tavaszi fáradtság terített le, nem tudom. Vagy csak a szokásos inkábbalszomolvasokfilmetnézek, mint gépezek. No szóval, a tények:
- Munka, munka és munka - január óta gyakorlatilag nem volt szünetünk, ami eléggé elfárasztott, gondolom nem csak engem. Igen jól jött ez a négy nap szusszanás...
- Tényleg sokat olvastam mostanában, ponyvát - szépirodalmat vegyesen. Erősen fájlalom a kis olvasóm hiányát, már három hét eltelt azóta, hogy beadtam a szervízbe. Jövő héten érdeklődők majd, mi a jóég tart eddig.
- Nő - és név - napi ajándékképpen kaptam egy pergolát (!!!) Egyik régi vágyam teljesült ezzel. Ilyen:
- Legalábbis formára ilyen lesz, még nem raktuk össze. Viszont - és ebben előrébb tartunk a képhez képest - legalább lekentük gombaölővel, majd egy réteg lazúrral. Lilaakácot szeretnék futtatni rá két oldalról :). A kert egyébként is éled, lassacskán. A barkafüzem a nagy tépés - szaggatás óta elég kopárka, hát, kíváncsi leszek, kizöldül - e. Legbátrabbnak a lonc tűnik, az már nyitogatja a levélkéit, igaz, a kert legmelegebb és legnaposabb részére ültettem. A rózsák is élednek, úgy tűnik, szóval odakintről csupa jó hír várható :).
- Tegnap "kicsit" felmérgelt a kutya: megette a gyerek csizmáját. Felszökött a teraszra - kinyitja a kisajtót, ha véletlenül drótozatlanul marad - és minden cipőt lehord,ott amit kint talál. Szanaszéjjel szaggatta, még jó, hogy lassan tavasz lesz és tudok mit húzni a lábára. Most kissé feszült a viszonyunk :).
Hát így valahogy. Nem ígérem, hogy mostantól sokkal sűrűbben, de előbb - utóbb úgyis jelentkezem :).
