... végül különösebb meglepetés, nem is tudom, sírjak, vagy nevessek miatta. A diákjaim legalább eljöttek (jó pont) :). Mindenki hozta a formáját, de nem voltam túl szigorú. Nincs miért, így is alig van már meg egy-egy osztály létszáma... Így hát némi ijesztgetés után mind átment, van, aki éppeg ketteskével, de végül is olyan is akadt, aki hármasig tornázta fel magát.
Sokat rágtam magam a pályán elején, mit csinálhatok rosszul, hogy ennyire nehezen megy át a gyerekeimbe a tudás. Mit tehetnék jobban... Mire kellene jobban odafigyelnem... Ma már nem vagyok ennyire szigorú magamhoz. Öregszem, azt hiszem... Nem mintha hibátlannak gondolnám a munkám, de ahhoz, hogy a diákok megtanuljanak egy ilyen tárgyat, mint a matematika, bizony nem csak az én erőfeszítésem kell. Kell(ene) hozzá kitartás, odafigyelés, szorgalom, sok - sok gyakorlás és akarat a gyerekek - és a szülők! -részéről is. Akiben pedig ez még nyomokban sincs meg, annak fejre is állhatok, akkor sem fogja tudni az anyagot. Persze nagyon kellene egy kis tisztelet is a másik iránt, a szülők és a társadalom részéről, csak annyi, amennyit tőlünk is jogosan várnak el. Ha a szülő szemében a tanár tekintély, a gyerek szemében is az lesz... És hát valahol talán érdemes lenne változtatni ezen a "mindenkinek kötelező középiskolába járni" hozzáálláson is. A világ igenis érdekes, a tudás pedig érték, de attól senki nem fogja becsülni, ha iskolapadba kényszerítik úgy, hogy nem akar oda beülni. Ezek a gyerekek csak ártanak az osztályközösségnek, lehúzzák, tönkreteszik a többiek munkáját is... Mondjanánk ki inkább kereken, hogy ha tudsz írni, olvasni, számolni (azaz általános iskola után) és ennél nem akarsz többet tudni, akkor menj, legyél segédmunkás. Vagy az se. Ha aztán nem talál helyet magának, még mindig rájöhet, hogy tanulnia kellene, de akkor már saját akaratából tenné... Vagy ha mégsem tanul tovább és 50 évesen minimálbérért robotol valami útfelújításon szélben - fagyban, akkor hátha nyakon vágná a kedves fiát, amikor az tanulhatna és nem teszi. Elhibázott dolgok ezek...
No mindegy, abbahagyom a filozofálgatást, úgysem én fogom megváltani a világot. Azt is tudom, hogy eléggé sarkítok és nem ilyen egyszerűen megoldható dolog ez, de olykor jó álmodozni egy kicsit :). Vannak nálam nagyobbak, okosabbak, azok talán már sejtik, mit akarnak kihozni az oktatásügyből a jövőben (bár meg kell mondjam, elég szkeptikus vagyok :)). Addig meg teszem a dolgom, mint eddig. Rajtam nem múlik...
