Már rég dédelgetem a gondolatot, hogy a könyvformátumú írásokon túl a netesekben is szemezgessek egy kicsit. Mert hát blogot nemcsak írni, olvasni is jó...  Így aztán senki meg nem ment Titeket néhány blogajánlótól :). (Tudom, egyszerűen oldalra is  kirakhatnám a címeket, de akkor nem tudnék hozzájuk  megjegyzéseket fűzni.) Sok és sokféle témájú blogot követek rendszeresen, de a szívemhez  - vagy a gyomromhoz - legközelebbiek talán a gasztroblogok, ezért kezdem velük a sort. Ezek azok az oldalak, amiket minimum egy nyálszívóval felszerelkezve és teli gyomorral merek csak megnyitni, mert hát.... jajjj! Azok a receptek... :). Bármit is ír a Modoros blog (amúgy tök jó paródia, tessék elolvasni :D!), én pl. szeretem a bloggazdák igényességét, a kiváló minőségű alapanyagok iránti szenvedélyt, és bármikor lekapom a kalapom azok előtt, akik ilyen csodákat tudnak alkotni... Ráadásul a legtöbb recept elérhető alapanyagokat használ, az elkészítésüket pedig általában képek, igényes folyamatábrák segítik.

A teljesség igénye nélkül itt van néhány blog azok közül, akik megmozgatják a fantáziámat és a gyomornedveimet:

Limara, aki nagyon otthon van a kenyerek, bagettek, kalácsok, zsemlék világában, de nem csak pékáruk készülnek nála,

Fűszeres Eszter, aki a kóser konyha rejtelmeibe avat be remek stílusban. Tokaj - Hegyalja és Erdőbénye amúgy is szívemközeli hely, nála szoktam olvasni róla, mi újság arrafelé :).

Ági, akivel a balkáni konyhához is közelebb lehet kerülni (annyi más mellett),

Lilahangya,  és Gabojsza, akik amúgy anyukásan főznek le mesterszakácsokat,

Kiskukta, aki bődületes tortákat és egyéb süteményeket készít, bár saját bevallása szerint nem cukrász,

És végül személyes kedvencem, Toma, már csak a neve miatt is (nem is tudom, hogy nem írtam még a Gyűrűk Uráról - no de ami késik, nem múlik :) ). Róla kicsit bővebben, mert érdemes... Blogjának fő(al)címe  "Részletek egy soha el nem készülő szakácskönyvből" - de jobban belelapozgatva a receptekbe láthatjuk, hogy az a szakácskönyv (bár már így is kiadható lenne) igazándiból folyamatosan készül, ha nem is papíralapon. A "soha el nem készülés" éppen hogy a legnagyobb előnye: hétről - hétre bővülhet más és más finomságokkal. Rengeteg hétköznapi és különleges, használhatónak ígérkező receptet találtam már nála, de nem is ez emeli ki a többiek közül. A bloggerek világában sokszor találkozom szórakoztató, jó stílusú írókkal, de viszonylag ritkán olyasvalakivel, akit hasonszőrűnek érzek. Hát Ő ilyen. Ha megköveznek, se tudom, miért, de úgy érzem, egy párhuzamos univerzumban jó barátok lehetnénk, amolyan félszavakból értős módon :).

Elnézve fűszernövényes, borostyánnal befutott, árnyas teraszát, mindig belém hasít az irígység - hihetetlen jó lehet itt üldögélni, borozgatni, jóízű beszélgetés mellett isteni ételeket főzni és enni. (Persze ebben az is benne van, mennyire hiányoznak az életemből a hasonló alkalmak, amiket  legtöbbször B. barátommal követtünk el anno :)). A blogból ez a hangulat fogott meg legjobban, no meg persze az ilyen ennivalók:

Pizzában én is elég jó vagyok, na de ez... (Ki fogom próbálni a leírt sütési fortélyokat legközelebb.)

 Uff. Mehetek megint vacsorázni :)).

(A képek mind Toma blogjáról valók.)