Ez a mai nem volt egy jó nap. Pedig minden adott volt, hogy az legyen, napsütéses szombaton az embernek nem szabadna rosszkedvűnek lennie, de nekem mégis sikerült valahogy :(. Egész nap tettem - vettem, mint egy megszállott: mosás (két adag, hála légyen, hogy végre tisztességesen meg tudtak száradni a ruhák a napon - már rosszul voltam a rengeteg penészedésnek induló nyirkos holmitól), mosogatás, főzés, takarítás, gyerekrevigyázás, szóval olyan átlagos szombati teendőket hajtottam estig, több-kevesebb sikerrel. És mindeközben végig bujkált bennem valami békétlen szomorúság, amolyan semmi ágán érzés... Ilyenkor (sajnos nem ritka az ehhez hasonló napom) még bosszantóbb, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretném, ha a lányom dacoskodik (gyakorlatilag mást sem tesz :)), ha a dolgok nem úgy mennek, mint kéne.
Ugh, hát igen. Ennyi idősen már nagyobb sikereket is elérhettem volna az önmagammal való kiegyezésben és a körülményfüggetlen lelki béke megtalálásában, de úgy tűnik nehézfejű tanítványa vagyok a sorsnak :). Ülj le, egyes, mondhatná a mai teljesítményemre, teljes joggal. No sebaj, holnap is lesz nap... Addig is jó éjt, szép álmokat mindenkinek :)!
