Vannak napok, amikor ráéhezem egy ételre - egyszercsak megkívánom, ó, de régen ettem olyat, de jó lenne most.... Valahogy így. Van, hogy valami egyszerűre vágyom - mondjuk egy jó túrós tésztára - van, hogy valami fifikásra, de a lényeg, hogy éppen az az íz az, amivel maradéktalanul meg lennék elégedve. A fontoskönyveim is ilyenek - mindnek más íze, illata, egyénisége van, és van, hogy ráéhezem egyikre - másikra: olyankor lekapom a polcról és beleolvasok - néha már csak csemegézve, kizárólag a kedvenc részeimet, máskor az elejétől, belemélyedve, jóllakásig :). Az egyik ilyen könyvem Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország - a.
Huh, micsoda cím :). Amikor először kölcsönkaptam, elképzelni sem tudtam, mi vár rám, legalábbis a cím alapján. És tényleg volt benne minden: titkosítás, egyszarvúk, setétek, kövér lány, régi álmok, könyvtár.... Kétszálú a történet, az egyik egyfajta csontig csupaszított, mégis mágikus jelene - jövője Tokiónak, (ez a keményre főtt csodaország) ahol főhősünk dolgozik. Titokzatos munkája során kapcsolatba kerül néhány emlékezetes karakterrel, van, aki üldözi, van, aki segíti, miközben megpróbálja összerakni magában, mi is történik körülötte. A másik szál - Világvége. A fallal körülvett kopott, régi város, ahol nincs árnyékod és az aranyszőrű egyszarvúkat kürt hívja haza esténként. Minden lassú és békés, de egyben poros és avítt, árasztja magából a lélektelenség szomorúságát, és mégis... beleszerettem abba a helybe. Gyanítom, hogy az író sem volt másképpen ezzel :). Világvége hangulata az, ami teljesen egyedi zamatot ad ennek a könyvnek - ha leveszem a polcról, főleg azért teszem így többedjére, hogy egy kicsit ott lehessek.
Végül persze kiderül, mi kapcsolja őssze a történet (és a főhős) két felét, a megoldás és az odavezető út egyaránt izgalmas. Nem egyszerű regény, bár olvasmányos, de ha valaki hajlandó rászánni az időt, garantáltan egyedi élményben lesz része :).
konyvjelzozo.freeblog.hu/archives/2010/02/12/Murakami_Haruki_-_Vilagvege_es_a_kemenyre_fott_csodaorszag/ : A képet itt találtam, érdemes elolvasni az ugyancsak rokonlelkületű könyvismertetőt is mellette.
