A világ állása meg ilyesmi

... mert végre, végre a szertárban is van net!!! Onnan örömködöm éppen. A lyukasórák terhére lehet blogolni (is) :))). Majd egy év kellett hozzá...

Irányít. Nem akárhogy. A déli tehermentesítőnél szokott előfordulni, bár ritkán látom, legtöbbször valamelyik kollégája integet a forgalomnak. Ha ő van, mindig vigyorogva kezdem a napot :). Jó ránézni. Nem mert olyan helyes lenne, vagy ilyesmi, egyszerűen csak szépek a mozdulatai. Mint valami ósdi karatefilm meditatív állapotból ki nem eső, formagyakorlatozó mestere, olajozott simasággal, a csi - t áramoltatva lenget.

Ismerős állapot lehet ez a fizikai munkát végzőknek, elfáradás nélkül tényleg csak így lehet hosszasan végezni ugyanazt a mechanikus munkát. Annak idején dobozragasztásos munkahelyemen sikerült elérnem ezt az állapotot. Ugyanaz az egyszerű mozdulatsor 8 órán keresztül - dobozok az asztalra lapjával, sávolás (kicsit eltolni a lapokat egymáshoz képest, hogy meg lehessen kenni ragasztóval egy csíkot), ragasztókenés, utána darabonként hajtás - simítás, míg el nem fogy az alapanyag és akkor mehet elölről. Unalmasnak tűnhet, de egy idő után remek volt: agy kikapcsol, test működik, míg el nem éri az ember a minden felesleges mozgás nélküli pontos, sima, inkább energiát adó, mint elvevő mozdulatok örömét. Vagy valami ilyesmit :).

Szóval szerettem. És le merném fogadni, hogy a biztos úr is hasonlóan érez ezzel kapcsolatban :). 

...az elmúlt hetek eseményeiről. Mert hát megint hanyagoltam a blogot, nem kicsit. Tán a tavaszi fáradtság terített le, nem tudom. Vagy csak a szokásos inkábbalszomolvasokfilmetnézek, mint gépezek. No szóval, a tények:

•  Munka, munka és munka - január óta gyakorlatilag nem volt szünetünk, ami eléggé elfárasztott, gondolom nem csak engem. Igen jól jött ez a négy nap szusszanás...
• Tényleg sokat olvastam mostanában, ponyvát - szépirodalmat vegyesen. Erősen fájlalom a kis olvasóm hiányát, már három hét eltelt azóta, hogy beadtam a szervízbe. Jövő héten érdeklődők majd, mi a jóég tart eddig.
• Nő  - és név - napi ajándékképpen kaptam egy pergolát (!!!) Egyik régi vágyam teljesült ezzel. Ilyen:

• Legalábbis formára ilyen lesz, még nem raktuk össze. Viszont - és ebben előrébb tartunk a képhez képest - legalább lekentük gombaölővel, majd egy réteg lazúrral. Lilaakácot szeretnék futtatni rá két oldalról :). A kert egyébként is éled, lassacskán. A barkafüzem a nagy tépés - szaggatás óta elég kopárka, hát, kíváncsi leszek, kizöldül - e. Legbátrabbnak a lonc tűnik, az már nyitogatja a levélkéit, igaz, a kert legmelegebb és legnaposabb részére ültettem. A rózsák is élednek, úgy tűnik, szóval odakintről csupa jó hír várható :).
• Tegnap "kicsit" felmérgelt a kutya: megette a gyerek csizmáját. Felszökött a teraszra - kinyitja a kisajtót, ha véletlenül drótozatlanul marad - és minden cipőt lehord,ott amit kint talál. Szanaszéjjel szaggatta, még jó, hogy lassan tavasz lesz és tudok mit húzni a lábára. Most kissé feszült a viszonyunk :). 

Hát így valahogy. Nem ígérem, hogy mostantól sokkal sűrűbben, de előbb - utóbb úgyis jelentkezem :).