A világ állása meg ilyesmi

... eljött. Idén sem lett hosszabb a nyár :(. Ma volt az első, négyórás munkanap osztályozóvizsgákkal tarkítva, holnap már a javítóvizsgák kezdődnek. Egész humánus voltam, nem bukott csak 18 gyerekem az első két évfolyamon. Holnap - holnapután majd kiderül, mit tanultak a nyáron :). Mondjuk nincsenek illúzióim. De hátha ér nemi kellemes meglepetés...

Nem mondhatnám, hogy nagyon vártam ezt a napot idén, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Vigasztalásul egy kis zene: Sting - től a Fields of gold. Hosszú ideig volt a legkedvesebb számom...

 You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You'll forget the sun in his jealous sky
As we walk in the fields of gold

So she took her love
For to gaze awhile
Upon the fields of barley
In his arms she fell as her hair came down
Among the fields of gold

Will you stay with me, will you be my love
Among the fields of barley
We'll forget the sun in his jealous sky
As we lie in the fields of gold

See the west wind move like a lover so
Upon the fields of barley
Feel her body rise when you kiss her mouth
Among the fields of gold
I never made promises lightly
And there have been some that I've broken
But I swear in the days still left
We'll walk in the fields of gold
We'll walk in the fields of gold

Many years have passed since those summer days
Among the fields of barley
See the children run as the sun goes down
Among the fields of gold
You'll remember me when the west wind moves
Upon the fields of barley
You can tell the sun in his jealous sky
When we walked in the fields of gold
When we walked in the fields of gold
When we walked in the fields of gold

(Szöveg innen)

Gyalázatosan elhanyagoltam mostanság a blogot, de igen sok dolgom volt az elmúlt estéken. Meglepetésszerűen ismét továbbképződtem egy kicsit: három este lenyomtam  egy újabb 30 órás tanfolyam követelményeit, és azután már élni sem volt kedvem, nemhogy írni :(. Mindenesetre visszatértem... Az elmúlt napokban nem történt túl sok minden a fent említetten kívül, egyszer voltam biciklizni egy negyedórácskát a múltkor felfedezett úton, nagyon élveztem. Másabb arcát mutatta a táj, dél volt és igazi augusztusi meleg. Szabályosan zsongott az út menti rétes terület, annyi bogár zönögött-zúgott, az égen bárányfelhők, hát, mi is kellhet még:).

Azért érződik már, hogy a nyár a végét járja... Hűvösebbek a reggelek, más a fény napközben, mások a színek. Belül is  érzem, kezdek pszichésen is ráállni, hogy lassan itt az ősz és az iskola... Nem mondom, hogy túl sokat sikerült pihenni az elmúlt hetekben, de a mérleg mindenképpen pozitív, jó sok olyan dolgot sikerült elvégeznünk, ami szinte a felismerhetetlenségig megváltozatta az udvar és a ház környékének képét. Volt kerítésfestés, járdabetonozás, garázsszigetelés, földhordás, füvesítés, homokozó és kutyaólépítés, kútfúrás, szinte minden napra  jutott valami. Ma meg fát rakodtam halomba a pincében kialakított fatároló helyiségben. Összességében kb 4 - 5 köbméternyi lehetett, érzem is a derekam :). Amolyan igazi, nekidurálós fizikai munka volt, de közben ritka kellemesen éreztem magam, valahogy úgy, mint József Attila anno. Nekem is bársonyon futottak perceim :). Jó érzés volt látni az eredményt is, takaros nagy rakás lett. Télen kevés dolgot szeretek jobban, mint a kandallótüzet figyelni, megnyugtató a tudat, hogy ekkora halom fa várja a sorát odalenn... Nigella, a tévés szakácsnő mondta egyszer, hogy ha rossz a kedve, mindig bemegy a kamrájába: a sok ennivaló és szűkebb időkre eltett finomságok látványától mindjárt biztonságban érzi magát. Hát, valahogy én is így vagyok ezzel... a borongós őszi és a csípős téli napokra gondolva mindjárt jobban érzem magam, ha a farakásomra nézek :).

A képet innen vettem.

Tegnap zöld paradicsomból készítettem savanyút, no nem önszántamból, de végül nem is lett rossz. Az autentikus recept a következő: 

1. Mijafrancotcsinászmámegintterohadtdög! kiáltással kihalászni a kutyát a paradicsomok számára kialakított és kerítéssel ezek szerint nem túl hatásosan védett területről.
2. Nyomdafestéket nem tűrő szakkifejezések alkalmazása közben felszedni vagy három kilónyi zöld paradicsomot.
3. Megfegyelmezni a vonatkozó ebet.
4. Ismét káromkodva felkötözni a megmaradt bokrokat, felmérni a kárt.
5. Újra megfegyelmezni az állatot, hátha nem felejti el a dolgot, meg egyébként is, mit vigyorog, miközben dolgozunk.
6. A paradicsomot megmosni, megáztatni, felszeletelni, a száraknál lévő fás részt és az esetleges barnulásokat kivágni.
7. Klasszikusan egészségtelen módon (mit tegyünk, én szeretem) összekeverni ecetet, cukrot, vizet, fokhagymát, sót, borsot, paprikát, és horrible dictu némi ételízesítőt, olyan arányban, hogy már maga a lé kellemesen savanykás-édes, ízletes legyen.
8.  Beledobálni a paradicsomot, kézzel kissé összenyomkodva a kemény kis cikkeket.
9. Végül három - négy nagy fej hámozott - karikázott hagymával megbolondítani.

Nem tettem bele tartósítót, annyi lett, hogy egy nagy lefedhető tálban befért a hűtőbe, aztán majdcsak elfogy valahogy. Jó étvágyat :)! 

(Kép innen.)