...számom is ez, meg nem is. Süldő lány koromban (akkor ugye fogékonyabb az ember, még nem kérgesedett rá a szívére a világ) hallottam először, megfogott és nem eresztett. Igen jól kitalált dallam, remek szöveg. Csakhogy. Az idők során elég sok feldolgozását hallottam, de mindig úgy éreztem, hogy ez a dal valahogy egyik előadóhoz sem illett. Hiányzott belőle valami - nem is tudom - erő. Élettapasztalat. Megéltség. Szeretném végre olyasvalakitől hallani, akinek a hangja, meg egyáltalán, a személyisége méltó a dallamhoz. Akinek elhiszem. Karcos, füstös, kútmély, borzongató, erőteljes hangot vizionálok hozzá, és persze szóljon szívből. Na de addig is, itt van néhány verzió, lehet csemegézni... My way, minden mennyiségben.
Először is az eredeti. Szépséges hang, csak nekem kicsit lágy, meg az a ruci, ugye...
Aztán aki híressé tette, Frank Sinatra (szöveges verzió):
Érdekességképpen Szabó Eszter (elég gáz, de tán még az ő hangja áll legközelebb a megálmodotthoz - hol vagytok, férfiénekesek??? :) ):
Na neki például nem tudom elhinni. Szép, szép, de valahogy nem elég fajsúlyos:
Közben jutott eszembe, hogy hát tán még a körösztanyám is elénekelte ezt a dalt, hátha kedvenc Eddie - m is... És tényleg! Bitang rossz minőség, de neki adnék egy esélyt, ha jobb verzióban hallhatnám :). Az azóta eltelt 17 év alatt talán meg is érett hozzá, a hangját is szeretem. No hátha egyszer...
