Végre, gyönyörű ősz van :). A nap hétágra süt, olykor vakít, ennek következményeként ütöttek el egy kisgyerkes anyukát pár utcányira tőlünk... Fura az ember: régen nem éreztem ennyire, hogy minden halállal közelebb kerülök a sorban a sajátoméhoz... vagy csak az ősz teszi, hogy így érzek, nem tudom. De addig is igyekszem minél többet magamba szívni az utolsó igazi napsütések energiájából. Gyönyörű lehet ilyenkor az erdő is, igazi kirándulóidő van... Mindenesetre szorgalmasan söpröm itthon a leveleket, szedem fel a diót, élvezem a kintlétet, amíg lehet. Ültettünk a múlt héten néhány új növényt ide-oda, de sajnos mindet le is kellett kerítenünk a kutyától, így aztán nem sok látszik belőlük. (Ugh, néha nagyon utálom azt a jószágot. Hihetetlenül sok kárt okozott már a növényeimben, legutóbb például arra értünk haza, hogy szerencsétlen barkafüzemet szinte csupasszá tépte. Amikor idekerült, már megvolt a kis fa, sose bántotta, nem úgy, mint az új jövevényeket. Erre most bekattant és kész, a fám pár szál levéllel meztelenkedik, az ágai jó része eltörve... :() Vettem egy tő rózsaloncot, gyönyörű kis bokornak ígérkezik. Idekerült még egy mélybordó levelű cserszömörce bokor, sőt egy magyar lonccal is gazdagodtam. Szorítok nekik, hogy jól vegyék a beilleszkedés akadályait :). Valami ilyesmi lesz belőlük, ha minden jól megy:
Ez itt a magyar lonc. Fut és illatos :).
Ez a rózsalonc, szépen bokrosodik és szintén illatos.
Cserszömörce - jókora bokor ez is. Én egy kisebbel is beérném... (A képeket innen és innen vettem.)
Jó kis munkás hét áll mögöttem, az Ámbédkar gimiben most volt az első vizsgahét, és az Eötvösben is illett végre dogát íratnom az osztályaimmal. Hétfőtől 36 órám lesz hetente (eddig 34 volt, az sem piskóta éppen, de még kaptam kettőt). Anyám borogass :)). No, de majd csak lesz valahogy. Csak még tartson kicsit a jó idő...
