didergő éjszaka a sötét
befolyik a pórusokon át puha
és nehéz mint az ítélet
lélegzik a csönd tört üvegcserépként
dermednek belém az álmok
hiányzol
néma rettegéssel szorítanálak
örökké és azon túl míg
csontod csontommá lesz
véred véremmé és
lezárt szemhéjaink mögött
lassan kialszik a fény
(2003)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
