A tegnapi este elég gázos meglepetéssel szolgált. Lépek ki a gyerektől, látom ám, hogy gyanúsan fényes a padló, aztán toccs. Azt ugyan tudtam, hogy Himalájanagy dugulásunk van a fürdőben, de azt nem gondoltam volna, hogy a nappalit is elárasztja a víz, hogy azt a kifütyült mindenit neki. Pedig csak Kíra negyedkádnyi fürdőjét próbáltam leengedni a dugóval icipicire szűkített lefolyón, és mégis... A szentek sűrű emlegetése közepette feláldoztam egy törülközőt és felitattam a nagyját, aztán irány a terasz, kiakasztani száradni a csurgó-csepegő objektumot. Aztán... hát, kintragadtam egy kicsit. Elvarázsolt az este, a fűillat, a mesésen világító hold, és főleg a sokféle hang: a már említett tücskök mellett felfedeztem, milyen szép számmal élnek békák is a kertben vagy a környékén. Egymást túllicitálva zenéltek mindannyian, a levegő szinte meleg volt, még néhány csillag is látszott... hangulatos volt, no. Jó lett volna megosztani az élményt valakivel, de senki nem járt épp arra, gondoltam leírom hát itt. Ez is jó példa rá, hogy a legtöbb gond magával hozza a maga ajándékát is, csak fel kell fedezni :).
Szolgálati közlemény: sipircelek aludni, mert holnap hajnalban indulás Pestre, továbbképzésen leszek szombat estig. Addig - ha csak nincs a szálláson net - blogszünet várható. Szép napokat legközelebbig mindenkinek! (Kép innen: csepel.info/wp-content/uploads/zold-beka-dij.gif )
