A világ állása meg ilyesmi

Igaz, csak holnaptól, de már most nagyon olyan a hangulatom :). Az idő is remek, úgyhogy igen lelkesen várom az otthon tölthető időt. Úgy tűnik beindul a napokban a házszépítés is: ami biztos, hogy leszíneztetjük, a falak alja kap egy lábazatburkolatot, és hogy elkészül végre a hátsó lépcső is elő- (vagy hátsó) tetőstül. Aztán szerintem izzadós pénzszámolás következik, hogy vajon jut - e még a terasz burkolására :). Ha igen, akkor - nem akarom elkiabálni - a ház kívülről is elkészül. Ha megvalósul, ígérem nem leszek lusta, fotózok és referálok az eredményről.

Amire viszont biztosan nem jut már idén, az a teraszra valami kiüldögélős bútor, de ez legyen a legnagyobb bajom. Valami ilyesmi padot szeretnék majd egyszer, hasonló stílusú asztallal, székekkel, hangulatos lenne. De legalább jövőre is lesz mit várni, tervezni és lesz minek örülni :).

... a növényzet, nem tudok betelni vele... Kinyílt a magnóliám, elképesztően szép fehéres - rózsaszín virágokkal kényeztet kinézve az ablakon. Ilyen fajta, mint a képen, csak még növendék. Nem nő túl gyorsan, bár pont ma reggel vettem észre, hogy azért már a kerítés hosszát meghaladta és immár kintről is látni :).

Az orgonán is megjelentek az első kis kúp alakó virágok, még nagyon aprócskák, de már készülődnek növekedni. Ballagásra biztos kinyílik az is. Újabb jó hír, hogy úgy tűnik a frissan ültetett futó és talajtakaró rózsák is kényelembe helyezték magukat a földben, új hajtásokat hozott még az is, amelyik elég satnyácskának tűnt az elején. Bár az egyik kicsit gyanús nekem: fehérnek vettem, de a szára és levelei annyira vörösesen pigmentáltak lettek, hogy kíváncsi leszek a virágszínre :).

Beültetésre vár legújabb szerzeményem is, egy havasszépe (rhododendron). Akkora bimbók készülődnek rajta, mint a hüvelykujjam utolsó ujjperce, de még egyelőre a teraszon cserepeskedik, mert ahová szánom, ott egy darabig munkások fognak mászkálni (hamarosan színezés - lábazatburkolás lesz a házon) és nem szeretném, hogy útban legyen valakinek. Remélem kibírja addig...

A fű lassan teljesen smaragdba vált és elképesztő virágillat sodródik esténként az utcán a sok gyümölcsfától. A szünetben (már csak a mai plusz a holnapi nap kell dolgozni :) ) rendbeteszem a kiskertet is, hogy nem kelljen szégyenkezni a locsolók előtt. Kigyomlálom, kap egy ágyásszegélyt,  és elültetem a csodatölcsért  - ideje már. És közben aktívan irigylem magam, hogy milyen jó nekem :)).

És milyen szép! Tegnap véglegesen úgy döntöttem, tavasz van, és leakasztottam az előtetőről a madáretetőt. Helyébe került a lógós cserépedényem, teleültetve muskátlival. Ez a virágfajta jelenleg próbaidős nálam: nem szeretem különösebben. Főként az illata miatt, azt hiszem, mert külsőre amúgy szép kis növényke lenne.

 Szóval még sosem volt muskátlim, eléggé kíváncsi is vagyok, mi fog ebből kisülni. Egy nagy cserépbe is ültettem belőle (a maradékot), amiben tavaly a hajnalka volt. Kikerültek a balkonládák is, petúniát ültettem beléjük. Tavaly az virágzott legszebben a teraszon. A pergola immár kész, a helyén áll, és végül futórózsával kísérletezem mellette. A lilaakác máshová kerül majd :).

Tudom, unalmas, de elképesztő élmény saját kertben követni a növények éledését az első moccanástól kezdve a virágba borulásig. Minden nap ellenőrzöm, hogy halad az orgona, a magnólia - a tavalyi három virághoz képes óriásit fejlődött: 12 bimbó készülődik rajta, pár nap és ki is nyílik - de még a füvet is élmény nézni, ahogy napról napra elveszti a téli sárgaságát és kihajt. Minden délután végigjárom a gyümölcsfákat, meglátogatom - és öntözöm - a rózsákat, örömködöm egyet a loncnál, hogy milyen szépen zöldül. Még az aranyesőnek is örülök, bár az a másik nemannyiraszeretem virág a kertben, de a kerítés mentén éppen elmegy :). Szóval úgy tűnik immár végleges: a kert és én szerelembe estünk :)).