Gondolom, mindenki kitalálta, hogy a KARÁCSONY. Fura kettősség él bennem ezzel kapcsolatban, részint egész picikoromtól várnék ettől az ünneptől valami felejthetetlent - részint eléggé belém épült, hogy az a felejthetelen dolog általában negatív irányban következik be. Kevésbé körmönfontan megaszondva: ritkán volt jó élmény a családban a karácsony vagy bármely más ünnep. No de hát azért nő fel az ember, hogy változtasson a rossz dolgokon :). Nagy elánnal készülök hát, hogy a gyerekemnek ne kelljen hasonló élményekről beszámolnia később. Például sütöttem mézest - fél éjszaka díszítgettem színes cukormázzal. Az elején nagyon jól szórakoztam, legalábbis a szaggatás - sütés részénél. Bár ragadt, mint a fene, de ilyen jó kis IKEÁs formákat kaptam egyik barátnémtől, ami azért erósen növelte az élvezetfaktort:

Ráírtam a figurákra cukormázzal a család minden tagjának a nevét, meg hát kockáztam, pöttyöztem, arcokat rajzoltam: ez lesz a kísérőajándék. Egész korrekt lett, de legközelebb csináljon ilyet, akinek két anyja van. A nevek rettentően nehezen jöttek össze. No jó, azért jövőre is lesz mézes, maximum anonim verzióban :). De legalább Kírának tetszett az eredmény, így már nem bánom az erre fordított időt...