Elkezdeni a legnehezebb, azt mondják, utána már könnyen megy... Szóval: bemutatkozás következik. Már amúgy Micimackósan, csak a lényeg. Bár nem is olyan könnyű válaszolni arra, ki vagy, nem? Hát, két dolog, ami elég közel visz a válaszhoz, már ami engem illet.
Az egyik egy kép, ez :
Egy csodás illusztrátortól, Szegedi Katalintól való (http://szegedikatalin.blogspot.com), és első látásra megfogott (remélem nem haragszik meg érte, hogy ide került). Amikor kislány voltam, előfordult, hogy estébe hajlóan autóztunk nagyapámhoz a messzi Bodrogközbe, én meg nézegettem kifelé az ablakon és ahogy az ég egyre mélyebb kék lett, arról ábrándoztam, hogy ilyen égszínű ruhám lesz egyszer - erre itt ül a képen ez a lány, az én égruhámban. Az erdő széli kisház is hozzá tartozott az álmaimhoz, és tessék: ott a házam is. Egy kicsit magányos, egy kicsit szomorkás kép, de valamilyen módon - én vagyok.
A másik zene, egy manapság sűrűn leszólt filmből való:
A film olyan, amilyen, láttam már rosszabbat is, jobbat is, de ez a zene... ez is én vagyok.
Ennyit elsőre aztán... jön a többi is :)
