A világ állása meg ilyesmi

 Jó sokáig nem voltam... Rendesen meg is lepett, hogy mégis volt pár látogatóm az elmúlt hónapokban. Nem is történt túl sok minden, meg valahogy nem volt kedvem írni. Gyűjtögettem a témákat, fotóztam azzal a felkiáltással, hogy na ezt beillesztem majd a blogba, aztán az egész elsüllyedt valami lusta ragacsban. Hát, gondolom ilyen időszak is kell... 

Gyönyörű hosszú őszünk volt - ezt mondjuk tudjátok :) - sokszor ültem ki a teraszra csak úgy, igazából az egyik kedvenc helyem a portán és végre rendben is van (burkolva, fedve, minden). Szóval íme néhány kép nosztalgiából és őszidézőnek a teraszról:

Ahogy feljövünk a lépcsőn, visszanézve nagyjából ezt látni: játszóházikó, udvar, kerítés. A sarokban a barkafüzem lógatja magát - nagyjából rendbe jött a kutyatámadás óta, de szegény azóta is ketrecben van, megelőzendő a további tépázásokat. Baloldalt az eperbokor zöldül. Valaha fa volt, de a szomszéd és a békesség kedvéért nem engedjük fává nőni, mert úgy tejlesen beárnyékolná a konyhaablakukat. Így persze könnyebb róla leszedni is azt a pár szem fekete epret, amit terem :). 

Kicsit közelebbről a muskátlim. Nem volt szerencsém idén a beültetős virágokkal, nem tudom mások hogy vannak ezzel, de én ahányat vettem, MINDNEK más volt a színe, mint ami rá volt írva. Például ezt sem pirosnak árulták :(. Vettem négy rózsatövet - két futót és két talajtakarót - a sárgának szánt futók rózsaszínűek lettek, a fehér talajtakarók közül egy kipusztult, egy piros lett. Tuuuudom, így jár, aki boltban vesz ilyesmit és nem kertészetben, de akkor is, ez milyen már?! Most már persze nem a kaspó lóg kint, hanem a madáretető, majd arról is készítek képet...

A terasz sarkában kapaszkodó borostyán. Igyekszem, hogy ne nyúljon a falhoz, mert azt ugye lebontja, de a tartóoszlopra nyugodtan futhat. Idén is alaposan vissza kellett csupaszítani, hogy a külső burkolást és festést el lehessen végezni tőle, de jővőre már nyugodtan kanyaroghat fölfelé. A háttérben a homokozót látni.

Fent egyik oldalról a bejárat és a csengő...

 ...másik oldalról a terasz többi része van:

a teteje, ami igazából egy kis padlásféle tároló és az üldögélős hely, jó rálátással a pergolára és a hátsó kertre. 

Végül még két nyári külső kép, a könnyebb elképzelhetőség kedvéért oldalról és hátulról.  Hangulatos, nem :))?

Úgy látszik, erősen szerencsés időszak következik rám: a pázsitunk egy foltján tanyát vert lóhere között valamelyik nap egyszerre három négylevelűt is találtam :). Aztán pár napra rá megint, ugyanott két négy- és egy ötlevelűt. Ezt kapjátok ki :))!

Nyugalmas időszak ez, itthon vagyunk szüneten és igazából tényleg csak a sütés - főzés, a kert, és a gyerekfelvigyázás teszi ki a napjaimat. Mennyei érzés, hogy nem kell annyira korán kelni, jut idő egy kis lustálkodós ágyban olvasásra is, mielőtt Kíra felébred. Kényelmes reggeli, sehová nem sietős délelőtti tevés - vevés, ha valami nem készül el, majd kész lesz másnap....ahh.

Szóval nem kicsit élvezem a nyarat. Nem mondom, néha előtör a világjáró énem is, és nem bánnék egy kis kirándulást valamerre, de aztán legtöbbször csak a teraszig jutok :). A teraszon egyébként nemcsak én érzem magam jól. Valamelyik nap két kismadár kezdte kerülgetni az egyik oszlop tetején tervezési hiba folytán létező féltéglányi kiszögellést, még egy kis gizgazt is odavittek építkezési célokra. Egy ideig bentről lestem őket, de aztán úgy tűnik meggondolták magukat és mégsem raktak fészket. Biztosan soknak találták a jövés - menésemet. Pedig örültem volna nekik...

Hétvégén igazi kulináris élvezetben volt részem: anyám kinti sütést rendezett a telken. Biztos ismeritek: szalonnasütőben ég a tűz, ami igazi füstös - fás zamatot ad mindennek, hús, krumpli... nyammm. Friss salátával emlékezetes élmény volt. És persze boronatárcsán készült, ami nálunk ugye nem valami hitvány utánzat, hanem eredeti. Apám szerezte valahonnan, befoltozta az alján a lyukat, füleket applikált rá, és... voila!

Azon töprengtem, hogy vajon hány háztartásban van ilyen szerkentyű. Gondolom, sokban, legalábbis a rengeteg neten talált recept, kép és egyéb alapján. Vajon ennyi tárcsa hány boronát szolgált ki szebb (vagy csúnyább) napjaiban? És hogy jutnak el végül a lelkes szakácsokhoz? Megmondom őszintén apám sem dicsekedett vele, hogy honnan mentette meg a miénket, megkérdezni meg már nem tudom tőle...

 Úgy tudnám elképzelni a dolgot, hogy a szorgos szakik éjjelente lepik meg a boronákat a zsákmányért, aztán reggel szentségelhet az agronómus úr, hogy már megint áll a munka. De tényleg, hol vesz az ember boronatárcsát? Vagy csak boronával együtt árulják :) ? Sötét talányok... (A kép innen van.)